Kéthetes se volt, amikor már mondókáztunk. Akkor még csak 1-1 mondóka volt, amit elmutogattunk, illetve eljátszottunk, a ritmusosabb, egyszerűbb mozdulattal követhetők, pl. "Gyün Ata bátyám... " vagy a "Gyülekeznek a felhők... "
Ahogy nőtt Viktor, nőtt a mondódák repertoárja is. Mára már körülbelül 30-at "tudunk", illetve még csak én tudom őket, de Viktor felismeri, ez számomra egyértelmű. Ahogyan az is, hogy a gyakrabban hallgatott zenéket is ismerősként fogadja ha felcsendülnek.
Versikéket inkább Nagyija mond neki, úgy veszem észre, szereti hallgatni, nembeszélve a könyvből hallott mesékről. Szerintem még nem is igazán a mese köti le, sőt, ez biztos, hanem a kép, a hangsúly, és az, hogy ő maga is részese lehet a meseolvasásnak. Igaz, még csak megkóstolja a könyvet, és a maga kis nyelvén ő is elmeséli amit előtte mi meséltünk, de előbb utóbb meg is fogja érteni, össze fogja tudni kapcsolni, hogy a képen egy maci van, vagy éppen egy napocska.
(Legnagyobb kedvenc a TV Maci)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése