Már másnap találkoztunk velük, adták oda úgy nekem a mellszívót, hogy az életbe nem találkoztunk egymással.
A második találkozáskor mi láttuk vendégként az Epres Családot. Kriszti, Zoli és a kisfiúk Kristóf.
Kapott tőlük Viktor sok ruhát, könyvet és még egy rágókát is. A könyvek azóta is minden nap használva vannak, nagyon szereti őket Viktor.
Kristóf épp aznap tette meg stabilan az első lépéseit. Zsoltnak nagyon tetszik Kristóf. Csupa mosoly, kedvesség, és nem utolsó sorban nagyon értelmes is.
Kristóf Viktorral még nem igazán tudott játszani, viszont Chivassal igen.
A következő találkozáskor mi látogattuk meg Őket. Sajnos Zsolt nem tudott jönni, mert hétköznap dolgozik.
Két egész óra volt az út itthonról Csepelre. Végülis semmi extra nem történt az úton, két lépcsőzés, egy kedves nő, aki gratulált Viktorhoz, néhány kényelmes ember, akik odébb nem mennének, hogy azzal segítsenek legalább...
Az úton mindösszesen 15 percet aludt Viktor. A HÉV-en dumált, nevetgélt.
Amint odaértünk megebédeltek a fiúk, majd Viktort letettem aludni. Hamar elaludt, semmiféle problémát nem okozott neki más ágyában, más környezetben aludni, de ez már Edináéknál is bebizonyosodott.
Kristófot nagyon érdekelte Viktor. Még nem tudja a mozdulatait annyira koordinálni, így a símogatásból néha ütés lett, vagy épp szemkinyomás, de Viktort ez egy cseppet sem zavarta.
Itthon annyira feldobott lett Viktor, úgy örült Nagyijának, mintha nem látta volna egy hétig.Kicsit játszottak, majd a szokásos esti teendőink következtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése