2010. október 22., péntek

Az Epres Család

Kriszti is olvassa a naplómat, innen az ismeretség. Volt néhány hozzászólása a bejegyzéseimhez, aztán amikor eltörött a mellszívóm Ő volt, aki felajánlotta a sajátját, hogy ne apadjon el a tejem.
Már másnap találkoztunk velük, adták oda úgy nekem a mellszívót, hogy az életbe nem találkoztunk egymással.

A második találkozáskor mi láttuk vendégként az Epres Családot. Kriszti, Zoli és a kisfiúk Kristóf.
Kapott tőlük Viktor sok ruhát, könyvet és még egy rágókát is. A könyvek azóta is minden nap használva vannak, nagyon szereti őket Viktor.
Kristóf épp aznap tette meg stabilan az első lépéseit. Zsoltnak nagyon tetszik Kristóf. Csupa mosoly, kedvesség, és nem utolsó sorban nagyon értelmes is.
Kristóf Viktorral még nem igazán tudott játszani, viszont Chivassal igen.


A következő találkozáskor mi látogattuk meg Őket. Sajnos Zsolt nem tudott jönni, mert hétköznap dolgozik.
Két egész óra volt az út itthonról Csepelre. Végülis semmi extra nem történt az úton, két lépcsőzés, egy kedves nő, aki gratulált Viktorhoz, néhány kényelmes ember, akik odébb nem mennének, hogy azzal segítsenek legalább...
Az úton mindösszesen 15 percet aludt Viktor. A HÉV-en dumált, nevetgélt.

Amint odaértünk megebédeltek a fiúk, majd Viktort letettem aludni. Hamar elaludt, semmiféle problémát nem okozott neki más ágyában, más környezetben aludni, de ez már Edináéknál is bebizonyosodott.

Kristófot nagyon érdekelte Viktor. Még nem tudja a mozdulatait annyira koordinálni, így a símogatásból néha ütés lett, vagy épp szemkinyomás, de Viktort ez egy cseppet sem zavarta.




Természetesen a könyv volt Viktornak a sláger. Kriszti is mesélt neki, és Viktor is szórakoztatta magát egy kisvakondos könyvvel.




Játék után meguzsonnáztak a fiúk, majd indultunk sétálni. Két és fél órát sétáltunk a környéken. Kristóf szinte végig aludt, Viktor csak félórát, az idő hátrelevő részét beszélgetéssel és nézelődéssel töltötte.


Nap végén Apu jött értünk. Hazafelé végig beszélgettünk Viktorral, játszott a cumival és a tartójával.
Itthon annyira feldobott lett Viktor, úgy örült Nagyijának, mintha nem látta volna egy hétig.Kicsit játszottak, majd a szokásos esti teendőink következtek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése