Közelednek az ünnepek

Itthon amióta az eszemet tudom, nagy készülődés előzi meg a téli ünnepeket, amik a mi családunkban az évben a legnagyobb jelentőséget kapják. Idén sincs másként, sőt! most valahogy mégnagyobb a készülődés, izgalom, hiszen Viktor élete első karácsonyára készülünk.

Viktorral sokmindent csinálunk együtt, szinte mindent. Együtt főzünk, együtt játszunk, együtt sétálunk, (na nem mintha ezt más nem így tenné) így együtt készülünk az ünnepekre is. Viktorral megyek a piacra beszerezni az adventi koszorúhoz valókat, sőt, ő válassza ki, hogy pl. milyen színú legyen a gyertya, ebből következik, hogy a koszorút is együtt készítjük el.

Természetesen nem csak a koszorúval készülünk a karácsonyra. Már majdnem egy hete előkerültek a karácsonyi mesekönyvek is, mint pl. Kipp-kopp karácsonya, vagy a Mese a Télapóról, illetve a "Süss fel nap, és a Búj-búj zöldágot" felváltották az "Éj mélyből földzengő, valamint az Esik a hó térdig ér már" című dalocskák. Különösen tetszenek Viktornak a karácsonyi könyvek, hiszen sokkal színesebb, kontrasztosabbak a képek benne.

Nem maradhat el a fotózkodás sem így karácsony előtt, ezért készítettem Viktorról beállított, kicsit komolyabb képeket is, amiről sokan azt hitték, hogy műtermi felvételek. Ezek szerint nem csak a fotóalany volt ügyes, hanem a fényképész is.

Idáig minden évben dec. 24-én Zsolt szüleinél kezdtük az ünneplést, majd folytatódott itthon. Idén más lesz, szentesete végig itthon leszünk, mégpedig Viktor miatt.

Fontosnak tartjuk, hogy a karácsony varázsát először tőlünk, a szüleitől kapja meg Viktor, mégpedig ott, ahol lakik, ahol a mindennapjait tölti, azokkal az emberekkel, akikkel együtt él. Először itthon járja át őt is az izgalom, először itthon hallja meg, ahogy csönget a Jézuska, először itthon lássa a karácsonyfát, és hallgassuk végig együtt a Csendes éj-t, először itthon bonthassa ki az ajándékokat. Mi szeretnénk megadni neki ezt a varázslatos élményt, és önző módon, mi is szeretnénk, ha ez lenne még nagyon sokáig Viktor ajándéka nekünk, hogy ezeket a dolgokat először mi láthatjuk. 

Sok embertől hallom, hogy ne éljem bele magam, Viktor ebből még úgyse fog fel semmit, nem fogja érdekelni, ugyan olyan lesz számára minden, mint amilyen az év összes többi napja, stb...
Nekem erről teljes mértékben más a véleményem, és hiszem, hogy a szülőktől, valamint a környezet hozzáállásától függ, hogy a baba hogy éli meg akár az első karácsonyát.
Ahogyan megérzi a gyerek, hogy feszültek vagyunk, vagy épp jókedvünk van, azt is megérzi, hogy izgatottak vagyunk és nyugalom, boldogság járát bennünket.
Nekem bőségesen elég lesz egy mosoly, vagy ahogy csillog a szeme szenteste, és pont ezek a dolgok fogják számomra biztossá tenni, hogy Viktor érzi, karácsony van.
Meglátjuk kinek lesz igaza...



Úszóbajnok

Még csak tervben volt Viktor, amikor már arról beszéltünk Zsolttal, hogy milyen jó dolog lehet a babaúszás, és ha egyszer lesz gyerekünk ki fogjuk próbáltatni vele már egészen  pici korában.
Hasonlóan jótékony hatásai vannak, mint pl. a babamasszázsnak, erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot, kiépül egy különleges bizalom, amit otthon a kádban nem tud az ember megadni a gyerekének, akár mennyire is szeretne.

(természetesen nem gondolom, hogy rossz szülő, aki nem úsztatja a gyerekét, ahogyan azok se kisebbek a szememben, akik nem masszírozzák babájukat minden nap vagy egyáltalán)

Eljött az idő, beirattuk Viktort úszásra. Itt a kerületben van lehetőség babaúszásra, a gyermekorvosunkhoz tartozó védőnőnk tartja, tehát ismeri Viktort.
Bevallom, kicsit féltem, hogy miként fog Manó reagálni, elvégre egy hatalmas víztömeg, nem éri a lábát, se a testét fix felület.

Viktor Apukájával sajátítja el az úszás örömeit. Van spéci úszópelenkája, sőt fürdőgatyája is Viktornak.

Körólbelül 8 baba gyűlt össze a foglalkozásra, 4 Viktorral egyidős, vagy tán még fiatalabb, és ugyan ennyi idősebb, azaz 1-2 éves gyerekek.
Az edzés a bemelegítéssel kezdődött. Karkörzés, nyújtás, lazítás. Már itt nagyon élvezte Viktor, szeret nagyon tornázni, hozzá is van szokva a mindennapos mozgatáshoz.

Ezután egyreközelebb kerültek a babák a vízhez, először még csak szüleik lábán...

... majd testközelből is megtapasztalhatták.

Viktor nagyon figyelte az oktató néni, Timi irányításait, szívta magába az információkat.

Következtek a gyakorlatok. Úsztatás, lebegés, játékvadászat, pancsolás, stb.



Minden percét élvezte Viktor, amint vízbe került, azonnal csapkodott, járt keze-lába.

A játék a sárga kacsa elérése volt. Nagyon koncentrált Viktor, végül mindig sikerült elérnie.

Viktor még nem merült, mert 3-4 alkalomnak el kell telnie, de Timi és Nóri szerint annyira ügyes, annyira élvezi és olyan aktív, hogy következő alkalommal már víz alatt fog úszni.

Viktor féléves

Bizony, már fél éve annak, hogy a világ legboldogabb embere lettem. Ez a fél év sokmindenről szólt.
Megtanultam igazán szeretni, megtanultam az örömtől sírni, gondoskodni egy olyan valakiről, aki a világon a legfontosabb nekem, megtanultam Édesanyának lenni. Nem könnyű, ám de a legcsodálatosabb feladat, amit kiszabhat ránk az élet.

Viktor féléves születésnapját temrészetesen megünnepelte a család. Apu tortát vett Viktor tiszteletére, én pedig csillagszórót. Viktor tápszert evett a nagy alkalomkor, de a sütiket az Ő egészségére fogyasztottuk.

Akkor lássuk, hogy hol tart félévesen az ünnepelt.

- 70 centi, 7400 gramm
- 2 darab foga van
- A tárgyak után nyúl, egyik kezéből a másikba veszi azokat
- Hosszasan nézegeti a játékokat, játszik velük, funkciójuknak megfelelően (csörgőt rázza, rágókát rágja, hangot adó zenélőt tudatosan megnyomja
- Természetesen felismeri a közelebbi hozzátartozókat, csak hang, illetve csak látvány alapján is
- Önmagát felismeri a tükörben, fényépen
- Mosolyra mosolyjal, illetve gőgicséléssel válaszol
- Kommunikációt kezdeményez
- Számára szimpatikus idegenekre rámosolyog, beszélget velük
- Számára ellenszenves emberektől sírva fakad, azonban elég hozzászólnom, máris abbahagyja a pityergést
- A gyerektársakat nagyon szereti, beszélget velük
- Szókincse: gaj, hej, dü-dü-dü, bü-bü-bü, dzzz, ho, hö, he, kö, ke, grrr
- Szereti a mondókákat, azokat felismeri, az újra nyitott, figyelmesen hallgatja
- Szereti ha éneklünk neki
- Ismerős dallamokra mosolyjal, csapkodással reagál
- Mesekönyvet szívesen nézegeti, végighallgatja a mesét, majd Ő is elmeséli a látottakat
- Tudja, végrehajtja a következőket: tapsi-tapsi (ölben, az illető tenyerébe csapkod) nyisd ki a szádat (nem csak étkezés közben)
- Napirendje kialakult, ha kizökken tökéletesen alkalmazkodik az új helyzethez
- Evési szokásai kialakultak, minden "második" étkezés szilárd ennivaló
- Hátról oldalra fordul
- Magasra támasztja magát
- Hason játszik, próbálja elérni a tárgyakat
- Próbál kúszni
- Ülni még nem tud önállóan, ahogyan hasról hátra se fordul meg (sokkal inkább egyensúlyoz, hogy ne billenjen át hasról-hátra, de megfordulni nem akar)
- Szereti a természetet (nagyon sokat vagyunk a szabadban, megfigyeljük a falevelek színeit, tapintását, formáját, a hideget, meleget, szelet, napsütést, esőt)
- Szereti az állatokat
- Koránál fejlettebb a problémamegoldó gondolkodása (orvosi megfigyelés, vizsgálat alapján)
- Az éjszakát végigalussza
- Gyakran álmodik
- Reggel mosolyogva ébred
- Altatás nélkül magától elalszik vacsora után
- Napközben maximum 3x fél órát alszik
- És el ne kiabáljam, le is kopogom, egyszer sem volt még beteg!

Vendégségben Donátéknál

A mai nap megint vendégeskedtünk Viktor cimborájánál: Donátnál. Nem úgy jött össze az indulás, ahogy azt terveztem, mert Viktor délelőtti alvása kitolódott egy kicsit, viszont így alkalom nyílt arra, hogy a sport babakocsival menjünk, aminek a háttámlája annyira fektethető, amennyire a nagy babakocsiban megdöntöm a háttámlát. (a metróút 20 perc, azalatt nem számítottam alvásra, mivel kipihent volt amikor indultunk) Nagyon jó a babakocsi, szuper könnyű, szuperül mozgatható és úgy vettem észre kényelmes is Viktornak, ami elsődleges szempont.

Nagyon örült Donát az érkezésünknek, hatalmas mosollyal, sikítással és kacarászással üdvözölt bennünket.
Fantasztikus kisfiú, ő a kedvencem az ismert babák közül. Minden ismerős baba kedves nekem valamiért, de Donát kicsit közelebb áll hozzám.

Viktor is örült, bár ott volt Donát nagyija, aki számára ismeretlen volt, és egy gondolatnyi ideig görbült le a szája. Nem hiába, elértük ezt a kort is, lassan beköszönt a szeparációs félelem időszaka.
Viszont ez a félelem Edinával szemben nem tapasztalható. Viktor úgy fogadja, mintha nem is tudom milyen közeli rokonnal állna szemben. Azt kell mondjam, Viktor kedvenc ismerőse Edina.

De most ne Edináról beszéljünk, hanem Cimboráról. Cimbi nagyon sokat változott, hihetetlen mennyire ügyes!
Donát kúszik, játszik, dumál, forog, bejárja a lakást, rengeteget eszik és olyan értelmesen néz, amilyen értelmet  rajta kívül kb. egy ennyi idős gyerek szemében látok. (nevezetesen ez az egy a kisfiam)

Viktor természetesen, mint mindig nagyon jólérezte magát. Játszott, mesét olvasott, és olvastatott, megkóstolta a játékokat, pózolt a fényképezéshez. A mai meseadagját a Török és a tehenek és az Iciri-piciri töltötte ki. Ezeket a meséket tőlem még csak hallotta, kép nem volt hozzá.

Aludni nem nagyon akaródzott neki, mindenáron köztünk szeretett volna lenni. Egye fene, odavittük magunkhoz, amikor ebédeltünk. Egy ideig csak nézett, majd elnyomta az álom. A szokásos idejét aludta meg az etetőszékben. (az etetőszék majdnem vízszintesig dönthető) Rendkívül jókedvűen ébredt.

Viktor és Donát egyre különbözőbbek. Viktor nagyon nyílt, közvetlenül érdeklődő, Donát viszont távolról barátkozik. Már most betartja a 3 lépés, azaz kúszás távolságot. Egy valami azért közelebb csalogatta Viktorhoz, mégpedig a kaja.
Viktor az ölemben ülve kiszúrta a tápszeres dobozt, elkezdett vele játszani. Ezt észrevette Donát, és bár alaposan megfontolva, de egyre közelebb és közelebb kúszott Viktorhoz. A dobozt akarta. Jó sokáig ment a huzavona, egyszer egyik, máskor másik fiú kaparintotta meg a kincset.

Izgalomból is jutott a mai napra, Donát joggal mondhatná: "Velem mindig történik valami".

Kora este megérkezett Zsolt is. Edina rögtön lekenyerezte kenyérrel, kolbásszal, sajttal, libazsírral, paradicsommal és lilahagymával, egyszóval csupa olyan dologgal, ami Zsolt kedvence. A fiúk akkorra már végeztek az uzsonnával. Viktor az etetőszékben, Donát a pihenőszékben csücsültek. Edina Zsoltot ugrálta körül, én pedig csak tettem vettem. A fiúk szuperul elbeszélgettek egymással, egyszer csak csönd, majd Zsolt ugrik, majd mi is Edinával. Donát eltűnt, mégpedig egy virágcserép alá. A pocakján a cserép, a fején pedig a virág és a virágföld landolt. Kihámoztuk Donátot a virágok közül, majd nyugtáztuk, kutya baja. Egy adag föld és pár kósza levél fejecskére, a pofira és a ruhácskára, más szerencsére nem történt.

A nagy ijedtségre egy kicsit még angoloztak a fiúk, majd indultunk haza.



Mindazokért, akiket nem láttunk már régen, akik velünk együtt ünnepelnek az égben...

November eleje, halottak napja. Sajnos... sajnos van kihez kimenni a temetőbe, nem is egy emberhez.
Viktorra odaföntről nagyon sokan vigyáznak. Nagypija, (Apukám) aki ha egyszer is, de láthatta, Dédinagyija, (Nagyim) aki sajnos nem élhette meg, ahogyan dédnagypapája és másik dédnagymamája sem. (Zsolt nagyszülei) Van Viktornak egy nagynénije, kishúgom Zsuzsi, aki halva született, Ő is ott van...

Minden évben ilyenkor, halottak napján kimegyünk a temetőbe. Na nem azért, mert ilyenkor kell gondolni a szeretteinkre, hanem ilyenkor gyönyörű szép a temető, szinte nappali világosság van a gyertyák lángjától, nagyon megnyugtató ott sétálni.

Idén Viktor is kijött velünk természetesen. Még ugyan csak féléves, de vajon van értelme halogatni azt, hogy tudja, az életnek egyszer vége is van? Mi értelme van hazugságban nevelni egy gyereket? Ahogyan azt is fogja tudni ha valaki beteg, azt is ha valaki meghal, hiszen így fogja természetesként megélni ha bármi történik, így fogja tudni feldolgozni a dolgokat.

Hurrá, nyaralunk - azaz túléltük légzésfigyelő nélkül is (2010.11.01-02)

Zsolt szerzett egy kis meglepetést, mégpedig, hogy utazunk! Már érgebben beszéltünk róla, hogy nyáron nem, de ősszel, az őszi szünetben lemegyünk Egerbe nyaralni. Akkor már Viktor is nagyobbacska lesz, nem lesz se túl meleg, se túl hideg.

Eljött az őszi szünet, kiment a fejemből még a nyaralás gondolata is, amikor egyszercsak Zsolt mondta, másnap reggel indulunk. Összekészültünk, és nekifogtunk az útnak. Először autómosó, hogy szép kocsival mehessünk. Viktor Apu ölében ült, hiszen nagy hangja is van a gépnek, nameg hirtelen közelít az óriási kefe...
Érdeklődő volt Viktor, nem sírt, sőt, vigyorogva nézte az újdonságot.



Az úton lefele volt játék, alvás, nagy vigyorok Apu hangjára, aki énekelt Viktornak.

Miután megérkeztünk, elrendezkedtünk, indultunk Szépasszonyvölgyébe borozni. A pincék bejárása előtt megebédeltünk, Viktor húslevest evett, mi pedig vörösboros szarvaspörköltöt.

Nem sokk, összesen 4-5 pincébe tudtunk bemenni, mert Viktor nehezen tűrte a fel-le öltöztetést, ez az idő nem a legalkalmasabb a pincézésre, nagy volt a hőkülönbség.

Pincézés után hatalmasat sétáltunk, majd irány vissza a panzióba. Ott kicsit játszottunk, majd jöttek az esti teendők. A masszírozás és a szerelmezés elmaradtak, de a fürdés nem. Viktor Apuval zuhanyzott. Annyira meglepődött ezen az újféle technikán, hogy fürdés után még fázni is elfelejtett.

Megvacsorázott, és hamar el is aludt. Semmiben nem zavarta az, hogy máshol van, másképp csináljuk a dolgokat. Köztünk aludt... Zsolt is aludt,én viszont nem sokat. Egyrészt figyeltem, hogy nem-e fázik Viktor, nem-e fekszik rá valamelyikünk, és temrészetesen, hogy lélegzik-e rendesen. És igen, valószínű ezt tette, hiszen reggel jókedvűen ébredt.

Másnap az egri várat tűztük ki célul. A városban parkoltunk, jó nagyot sétáltunk ott is. A várban nem volt könnyű közlekedni, túl kicsik a kerekei a babakocsinak, így szegény Viktor, mintha centrifugán ült volna mindvégig. Tiltakozni nem tiltakozott, inkább mi nevettünk rajta,

A vár után egy kávézóba ültünk be, ahol Viktor megebédelt... Ez a véleménye az üveges bébiételről:

Eltelt a nap, indultunk haza. Nagyon szuperul éreztük magunkat, sőt, Zsolt mégjobban, olyannyira, hogy rákövetkező nap, Atával folytatták az egri borozgatást, azaz leutaztak ők is 2 napra.

Ha már egyszer előbújt a fogacska, használjuk is azt!

Támadt egy huncut ötletem a napokban, mégpedig az, hogy lassan, de biztosan adni kéne Viktornak kiflivéget, hadd csócsálja. Hiszen van neki foga is...

Ma a Városligetben sétáltunk,és megkívántam a perecet, gyorsan vettem is egyet magamnak. Viktor csak leste, majd gondoltam, adok neki... letörtem egy részt, amin nem volt semmi só, és a kezébe nyomtam. És igen! Tetszett neki, nyammogta, rágta, szopogatta, forgatta, nézegette.

Persze árgus szemekkel néztem, nehogy nagyobbat harapjon és lenyeljen egy nagyobb darabot, de ez szerencsére nem történt meg. Úgy tűnik, ízlett Viktornak a perec.