Chivas januárban került hozzánk, teljesen váratlanul, meglepetésként hozták a fiúk, az akkor még pocakban lévő 25 hetes Viktornak. Kis szőrgombóc volt akkor még, mindenkinek fél pillanat alatt belopta magát a szívébe.
Néhány napig Chivas csak evett és aludt, azt hittük nem működik a kutya. Aztán szépen lassan kibontakozott. Mindenben hozta a formáját, ami egy kölyök labradorra jellemző. Cipőt rágott, ruhát lopott, kukázott, lámpabúrát, esernyőt rágott, ablakon ki-be közlekedett, módszeresen öszejárta a felmosott padlót, Erzsivel a cicával játszott, Pitét egrecíroztatott és még sorolhatnám.
Előfordult, hogy itthon hagytuk... a látvány ami fogadott bennünket, hihetetlen volt. Az asztallap a földön, a székek párnája szana szét szaggatva, itt-ott néhány megrágott cipő hevert, a takarítórongy miszlikre aprítva, a kuka felborítva, 1 kiló kenyér a lakáson végigszórva. Mindehhez szüksége volt 1 egész órára.
Miután a lakást birtokba vette következett a kert. Zsolt még tavasszal egy tavat épített, hogy ha megszületik Viktor kellemes környezetben tudjunk levegőzni. Vett méregdrága UV-szűrős szivattyút, körülbelül 15.000 Ft-ért növényeket, halakat, a tó köré murvát, és füvesített is.
Egyszer csak azt vettük észre, hogy fogy a tóból a növény, napról napra kevesebb lett. Először nem igazán tudtuk, hogy hova tűnik, aztán hamar leesett az a bizonyos tantusz.
Chivas módszeresen a legdrágább növényekkel kezdte a halászatot, eleinte a tó mellett játszott, majd amikor már tudta, hogy mindezért büntetés jár, fogta, hátravitte a növényt, szétszedte, majd még el is ásta, hogy eltűntesse a nyomokat. Röpke egy hét alatt 15 ezer forintnyi kárt okozott, kiírtotta a tó élővilágát, egyedül a halakat hagyta meg, gondolom elúsztak előle.
Aztán jött a méghidegebb zuhany, amikor a szivattyú csövével játszott, és tette tönkre teljesen. Illetve nem teljesen, mert egy darabkát rajtahagyott, ami a mai napig pont arra elég, hogy átfolyjon rajta a víz, de vízesésről már szó sem lehet, ugyanis az is volt a tóban.
Akkor történt az, hogy Zsolt mondta, Chivas megy innen, elviszi, odaadja valakinek. Persze ezt senki nem engedte, és Zsolt se gondolta komolyan, de hatott... vagy megértette, vagy nem tudom, de kezdett lenyugodni. Már nem szedte szét a cipőket, nem kukázott, nem lopott ruhákat, nem evett lámpabúrát és esernyőt, az ablakon már nem jött ki és be, viszont a cicával való játék, és Pite nyúzása megmaradt.
Eddig nem igazán engedtük Viktor közelébe, azonban ismerkedés volt. Viktor egész pici korától nagy mosolyokat küld Chivasnak. A kutya még nem tud mit kezdeni vele, nyalogatná, hozzábújna.
A héten először engedtük Viktorhoz közelebb Chivast. Egyik nap pelenkázás közben, másik nap Nagyija ölében, tegnap pedig játék közben kerültek közvetlenebb kapcsolatba egymással.
Viktor szereti Chivast, Chivas szereti Viktort, azonban soha nem engedem kutyával a gyereket kettesben maradni, hiszen elég egy rossz mozdulat és bármi történhet. Mindezek mellett maximálisan megbízom Chivasban, nagyon okos kutya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése