Hüvelykujjam almafa, mutatóujjam megrázta...

Mondókák, versek, mesék és dalok. Ezek mind mind szerepelnek Viktor életében már az első perctől kezdve.
Kéthetes se volt, amikor már mondókáztunk. Akkor még csak 1-1 mondóka volt, amit elmutogattunk, illetve eljátszottunk, a ritmusosabb, egyszerűbb mozdulattal követhetők, pl. "Gyün Ata bátyám... " vagy a "Gyülekeznek a felhők... "
Ahogy nőtt Viktor, nőtt a mondódák repertoárja is. Mára már körülbelül 30-at "tudunk", illetve még csak én tudom őket, de Viktor felismeri, ez számomra egyértelmű. Ahogyan az is, hogy a gyakrabban hallgatott zenéket is ismerősként fogadja ha felcsendülnek.

Versikéket inkább Nagyija mond neki, úgy veszem észre, szereti hallgatni, nembeszélve a könyvből hallott mesékről. Szerintem még nem is igazán a mese köti le, sőt, ez biztos, hanem a kép, a hangsúly, és az, hogy ő maga is részese lehet a meseolvasásnak. Igaz, még csak megkóstolja a könyvet, és a maga kis nyelvén ő is elmeséli amit előtte mi meséltünk, de előbb utóbb meg is fogja érteni, össze fogja tudni kapcsolni, hogy a képen egy maci van, vagy éppen egy napocska.

(Legnagyobb kedvenc a TV Maci)

Viktor és az etetőszék

Igen kérem, nekünk ez is nagy dolog, hogy Viktor megkapta élete első etetőszékét.
Már nagyon vártuk, hogy megtanuljon ülni, hiszen eddig, ha leült a család vacsorázni, akkor Viktor vagy a járókában kuksolt, vagy valakinek az ölében lógott.

Az IKEA-ban történt étkezés után döntöttünk, jöhet az etetőszék. Eredetileg IKEA-sat akartunk, és mint a mellékelt példa mutatja, tökéletesen elvolt benne Viktor, de valahogy mégse volt az igazi. Nagyon sok helyet foglal, hiszen nem összecsukható, a háttámla és a magasság sem változtatható. Sokáig tervezzük használni, és nem titok, ha lesz kistesó neki is jó szolgálatot fog tenni.

Egész éjjel rágtam magam a dolgon, hogy akkor milyen etetőszéket vegyünk Viktornak, és végül döntöttem. Nem a fehér műanyagot, hanem egy jóval komolyabb, összecsukható, több magassági fokozatban állítható és dönthető etetőszéket fog kapni.
Egy ideje már nézegettem az egyik adok-veszek oldalon a székeket, plusz Viktor már próbált többféle széket, amikor vendégségben voltunk, így a Chicco márkájú mellett döntöttünk.

Ma délelőtt mentünk el a székér, természetesen együtt Viktorral. Bár az átvételnél nem tudta kifejezni a tetszését, amint odaértünk Papáékhoz rögtön ki is próbálhatta.

Várakozásunk beteljesült, gyönyörűen evett Viktor, tökéletes kényelemben. Zsolt kezdte az ebédeltetést, Másiknagyi pedig befejezte.

Hazaérve szétszedtem és alaposan lemostam a széket, majd természetesen itthon is kipróbálta Viktor. Mondhatjuk, elnyerte a szék a tetszését, hiszen még játszani is lehet benne. Igaz, nem túl mozgásfejlesztő, és a hasalást se tudja benne olyan ügyesen gyakorolni, de kényelmes és akár melyik helységben vagyunk, a középpontban lehet velünk Viktor.

A család

Viktor egy nagycsaládba született. A közvetlen környezetében van egy Anyukája, Apukája, Nagyikája, Ata-bátyája, és persze a Lányka. (Édesanyám és testvéreim)

Az élet így hozta, hogy egyelőre együtt lakunk mind. Na nem egymás hegyén hátán, hiszen egy kétszintes házunk van, és Enikő gyakran jön-megy, de nem hármasban vagyunk, ahogy azt a mai normák elvárnák. Sokak szemében nem is ember az, aki úgy vállal gyereket, hogy nincs külön lakásuk, nem tudnak a gyereknek külön szobát biztosítani, stb. Hát, mi ilyen furabogarak vagyunk.

Igyekszem az előnyeit látni annak, hogy együtt vagyunk. Pl. Viktorra sokkal több figyelem jut, a törődést, fejlesztést több oldalról kapja, ahogyan nem utolsó sorban a szeretetet is.

Mindenkitől mást tanul Viktor, és állítom, ennek is köze van ahhoz, hogy ilyen szépen fejlődik.

Hátránya is vannak persze a dolognak. Nehezebb volt a mindennapokba belerázkódni, több embernek kellett egyhez, és egynek többhöz alkalmazkodnia, valamint vannak rokonok, ismerősök, akik azért nem tartják velünk a kapcsolatot, csak telefonon, mert a nagycsaládban élünk, nem pedig csak hármasban. Nem jönnek, nem tudják ezt az életformát, a családomat elfogadni. Az évek során viszont kialakult az, hogy mi se nagyon keressük ezen személyek társaságát, tompul a kötődés, hiszen ha csak egy oldalról van mindez meg, akkor az ember belefásul és megálljt mond.

Apu

Viktor oda van az apukájáért, Apu is a fiáért.  Apu tudja fürdetni, pelenkázni, öltöztetni, etetni… együtt játszanak, repülőznek, kutyáznak, számítógépeznek, Apu orra a legfoghatóbb, és Apuval szokott elaludni Viktor. (te jó ég, én hol vagyok??? :) )

Különleges a kapcsolatuk, aminek nagyon örülök. Zsolt nagyon jó apa, mintaértékű ahogy, és amit csinál Viktorral. Ha sír megnyugtatja, ha jókedvű még jókedvűbbé teszi, öröm rájuk nézni.

Külsőre egyáltalán nem hasonlít Viktor Apura, viszont vannak dolgok, amiben nagyon is. A bioritmusa hasonlóképp állt be neki, ahogyan az étkezési szokásai is hasonlóak, amik persze tőlünk függetlenek. A mimikái is szinte ugyan olyanok, például ugyan úgy ráncolja a homlokát.

Nagyi

Nagyinál nyugszik meg Viktor leginkább, Nagyi az, akire mindig számítani lehet. Amikor a pocakomban volt Viktor, nagyon aktív baba volt, de amint Nagyija (Édesanyám) a közelembe került, teljesen elnyugodott. Az első rúgást majdnem a 31. héten érezte, addig Neki meg se mutatta magát a kis pocaklakó.
Miután megszületett Viktor, szintén megmaradt ez a nyugalom egymás felé.

Egyik éjjel Viktor nem aludt, illetve felébredt hajnali 2 felé. 2-3 hetes lehetett... Apu próbálta megnyugtatni, mondta, hagyjam, majd megoldja, képes rá. Nem is tudom mennyi idő múlva hozta le Viktort, Nagyi kezébe nyomta, hogy "tessék, csinálj vele valamit, nem tudom mit kéne már tennem, nem tudom megnyugtatni."
Viktor belekerült Nagyi kezébe, elcsöndesedett, kikerekedett szemmel ránézett Nagyira, majd kapott Anyukám egy mosolyt, és Viktor nagyokat kezdett pislogni. Néhány percen belül aludt, reggelig fel se kelt.

Nagyi az, aki minden nap mesét olvas Viktornak, akire minden reggel úgy mosolyog Viktor, mintha a Messiást látná, aki ha eteti Manót, áhítattal nézi percekig, akihez úgy tud bújni és simulni, ahogy senki máshoz. Különleges a kapcsolatuk.

Ata-bátyja

Az egyik legnagyobb „szerelem”. J Ha Atát meglátja fülig ér a szája, keze-lába égnek áll, és várja már a játékot. A repülős játék a kedvencük, de szoktak együtt hasalósat is játszani, illetve zenét hallgatni.

Ata nem a klasszikus gyerekzenékkel tömi Viktor fejét, sokkal inkább a saját stílusát ismerteti meg Viktorral.

Atára is bármikor számíthatok, ha csak annyi időre is, hogy ameddig felöltözöm, elmosogatok, stb. vigyázzon Viktorra. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz a kapcsolat köztük, az imádat oda-vissza működik.

És a Lány

Enikő egy érdekes jelenség, fél pillanat alatt kioszt bárkit, de ha Viktorral van, olyan, mint egy édesanya. Észreveszi, hogy mi a baja, szeretgeti, mesél neki, beszélgetnek, ha rosszkedvű megvigasztalja. Viktor is nagyon szereti Lányt, általában ezt „telivigyorral” fejezi ki.

Enikőre is bármikor számíthatok, ha Viktorral kapcsolatos segítségre van szükségem. Sokat van kint húgom Olaszországban, Viktort mindig elhalmozza meglepetésekkel. Apróságok, de nagyon jólesik, hogy gondol a kisfiamra.

Először étteremben

Amikor eldöntöttük, hogy babát szeretnénk, már akkor elterveztük, hogy majd együtt elmegyünk abba az "étterembe" amit akár hetente is megengedhetünk magunknak, mégpedig az IKEA-ba. Gyakran jártunk oda Viktor születése előtt is, Zsolt nagy kedvence a Svéd húsgolyó, ráadásul van mindenféle bébiétel is a legkisebbek számára, természetesen etetőszékkel, előkével, ételmelegítővel, mikróval együtt.

Szóval ezt a pillanatot, hogy hármasban elmenjünk étterembe, már jó rég óta vártuk.

Viktor még nem tud stabilan ülni, ezért a kenguruval együtt tettük bele az etetőszékbe. Nem nyeklett nyaklott, és nem is tűnt megeröltetőnek számára ez a fajta testhelyzet. Ami viszont feltűnt, hogy sokkal szebben, nyugodtabban eszik. Nem csapkodott, nem kapkodott, csupán tátogott a következő falatért.

Sőt, egyedül is próbált enni, profin fogta a kanalat, csak néha akarta lenyomni a torkán.

Nagyon jól éreztük magunkat, így még nem voltam közönyös étel iránt mint most, nagy újdonság volt ez mindhármunk számára.

Egyik mumusunk: az evés

Viktornál egész picibaba kora óta változatosan alakul az étkezés kérdése. Az elején nagyon sokat evett, hihetetlen volt, hogy egy olyan csöpp gyerek, a 70 gramm helyett 140-160 grammot eszik. Szépen gyarapodott a súlya, már-már túl szépen is, volt, hogy egy hónap alatt 1200 grammot hízott. Aztán idővel normalizálódott a mennyisége az elfogyasztott ennivalónak, majd mostanában átlendültünk a ló túlsó felére, és kevesebbet kezdett enni. Ennek kiderült oka  van: mozgolódott a fogacska. Utóbbi hónapban nem is hízott sokat, csak 300 grammot.


Az előző gyermekorvosunk már 8 hetes korától javasolta, hogy Viktorral kezdjünk kóstoltatni. Azt még korainak találtam, de amint betöltötte a 3 hónapos kort, volt egy-egy gyümölcs, amit megkóstoltattam vele. A legelső a sárgabarack volt, ami a kertünkben termett, tehát abszolút bio cuccot kapott. Nem fogadta kitörő lelkesedéssel, de ki se köpte. Szépen lassan, nagyon lassan elkezdtük kóstoltatni: az őszibarackot, szilvát, almát.

Innen-onnan jött rengeteg ötlet, jótanács, hogy és mint kéne hozzátáplálni Viktort, és bevallom, a sok okosság hallatán teljesen összezavarodtam, és bepánikoltam.
Kezembe került a kiskönyvem, amit Anyukám vezetett annak idején, és megdöbbenve olvastam, hogy mi módon adta nekem a dolgokat. Az a löket kellett, becsuktam a fülem, utánanéztem, hogy mi az amit lehet 4 hónapos kortól adni, és Anyum példáját követve, a legnagyobb magabiztossággal kezdtem adni Viktornak a dolgokat. És láss csodát, működik a dolog. Viktor 5 hónapos elmúlt, és mindent eszik, amit egy ennyi idős gyereknek lehet enni.

 

(hozzá tartozik a dologhoz, hogy csak 4 hónapos koráig tudtam neki cicitejet adni, így maradt a tápszer, ami tőlem távol áll, hiszen az mégiscsak egy "műkaja" így férjemmel úgy döntöttünk, hogy inkább kap normális táplálékot)



Tehát úgy gondolom, egész jók vagyunk evés ügyben is. Az uzsonnát teljesen, az ebédet pedig félig váltottuk ki rendes ennivalóval. Ebédre természetesen főzelék, az uzsonna pedig gyümölcs vagy sütőtök, tehát édesebb dolog. Egyelőre a reggeli és a vacsora biztosan marad tápszer, de nem titok, hogy egy éves korára szeretném teljesen elhagyni a műkajákat.

 

(na a kávéval azért még várunk jónéhány évet)

Itt járt Timi-nagynéni

Timike mondhatni a mostohatestvérem, Apu nevelt lánya, így félig meddig Viktor nagynénije. Nem mindennapos a kapcsolat, de néha meglátogatnak bennünket. Nagyon szereti Viktort, és nagyon jól is bánik vele. Természetesen viselkedik vele, szinte azonnal megtalálta Viktorral a közös hangot. Látom Viktoron is, hogy jó Neki Timivel.


Múltkor amikor itt volt Timi, még Apu temetése előtt, megbeszéltük, hogy ha legközelebb jönnek, akkor egy jó nagyot sétálunk. El is mentünk az újonnan épült parkba. Természetesen Timi tolta Viktort, én pedig fotóztam. Eléggé félénk kislány, nem tudom mióta rághatta magát, hogy megkérdezze, fényképezhet-e a gépemmel egyet. A válasz igen volt. Több, mint 300 képet készíett, virágról, levelekről, a Napról, és nem utolsó sorban Viktorról és rólam is. Ügyes, rendkívül ügyes, azt kell hogy mondjam.

Több, mint 3 órát sétáltunk. Közben meguzsonnázott Viktor, de előtte még hintázott egyet Timivel. Fura volt hinta közben, hogy nyűglődik, kiderült: éhes.

Uzsonna után megnéztük a nagyfiúkat, akik gördeszkával és bringával akrobatikáztak az erre kijelölt pályán, majd szépen lassan hazaindultunk.
A nap érdekessége egy cica volt, aki ugyan olyan, mint Erzsi, de az egyik szeme kék, a másik pedig zöld.

Itthon sütöttünk kalácsot, majd egy jó nagyot játszottunk. Igaz, Viktor a nap végére nyűgöske lett, de nem csoda, mindösszesen 2x fél órát aludt, illetve több, mint 3 órán át a friss levegőn volt.
Labdáztunk, mostanában az tetszik Neki a legjobban, illetve a Donát-kocka, amivel hosszú perceket képes eljátszani.

Utána szokásos esti teendők következtek, hamar el is aludt, fárasztó napja volt.

Bemutatom Chivast

"Az ember legjobb barátja a kutya" hangzik a mondás. Egyre inkább bebizonyosodik eme állítás Chivas által. Két kutyánk van, Pite (majdnem 7 éves Bolognese) és Chivas (11 hónapos Labrador Retriever)

Chivas januárban került hozzánk, teljesen váratlanul, meglepetésként hozták a fiúk, az akkor még pocakban lévő 25 hetes Viktornak. Kis szőrgombóc volt akkor még, mindenkinek fél pillanat alatt belopta magát a szívébe.

Néhány napig Chivas csak evett és aludt, azt hittük nem működik a kutya. Aztán szépen lassan kibontakozott. Mindenben hozta a formáját, ami egy kölyök labradorra jellemző. Cipőt rágott, ruhát lopott, kukázott, lámpabúrát, esernyőt rágott, ablakon ki-be közlekedett, módszeresen öszejárta a felmosott padlót, Erzsivel a cicával játszott, Pitét egrecíroztatott és még sorolhatnám.
Előfordult, hogy itthon hagytuk... a látvány ami fogadott bennünket, hihetetlen volt. Az asztallap a földön, a székek párnája szana szét szaggatva, itt-ott néhány megrágott cipő hevert, a takarítórongy miszlikre aprítva, a kuka felborítva, 1 kiló kenyér a lakáson végigszórva. Mindehhez szüksége volt 1 egész órára.

Miután a lakást  birtokba vette következett a kert. Zsolt még tavasszal egy tavat épített, hogy ha megszületik Viktor kellemes környezetben tudjunk levegőzni. Vett méregdrága UV-szűrős szivattyút, körülbelül 15.000 Ft-ért növényeket, halakat, a tó köré murvát, és füvesített is.
Egyszer csak azt vettük észre, hogy fogy a tóból a növény, napról napra kevesebb lett. Először nem igazán tudtuk, hogy hova tűnik, aztán hamar leesett az a bizonyos tantusz.
Chivas módszeresen a legdrágább növényekkel kezdte a halászatot, eleinte a tó mellett játszott, majd amikor már tudta, hogy mindezért büntetés jár, fogta, hátravitte a növényt, szétszedte, majd még el is ásta, hogy eltűntesse a nyomokat. Röpke egy hét alatt 15 ezer forintnyi kárt okozott, kiírtotta a tó élővilágát, egyedül a halakat hagyta meg, gondolom elúsztak előle.

Aztán jött a méghidegebb zuhany, amikor a szivattyú csövével játszott, és tette tönkre teljesen. Illetve nem teljesen, mert egy darabkát rajtahagyott, ami a mai napig pont arra elég, hogy átfolyjon rajta a víz, de vízesésről már szó sem lehet, ugyanis az is volt a tóban.

Akkor történt az, hogy Zsolt mondta, Chivas megy innen, elviszi, odaadja valakinek. Persze ezt senki nem engedte, és Zsolt se gondolta komolyan, de hatott... vagy megértette, vagy nem tudom, de kezdett lenyugodni. Már nem szedte szét a cipőket, nem kukázott, nem lopott ruhákat, nem evett lámpabúrát és esernyőt, az ablakon már nem jött ki és be, viszont a cicával való játék, és Pite nyúzása megmaradt.

Eddig nem igazán engedtük Viktor közelébe, azonban ismerkedés volt. Viktor egész pici korától nagy mosolyokat küld Chivasnak. A kutya még nem tud mit kezdeni vele, nyalogatná, hozzábújna.

A héten először engedtük Viktorhoz közelebb Chivast. Egyik nap pelenkázás közben, másik nap Nagyija ölében, tegnap pedig játék közben kerültek közvetlenebb kapcsolatba egymással. 

Viktor szereti Chivast, Chivas szereti Viktort, azonban soha nem engedem kutyával a gyereket kettesben maradni, hiszen elég egy rossz mozdulat és bármi történhet. Mindezek mellett maximálisan megbízom Chivasban, nagyon okos kutya.

Így telik az esténk

Mégpedig: 20.00 felé indulunk fel Viktorral masszírozni. Imádja még mindig, hatalmasakat kacag, élvezi nagyon. Masszírozás elején kis összebújás, csikizés, és rengeteg puszi. Mi csak úgy hívjuk, "szerelmeskedünk".

Masszírozás közben mondókázunk, énekelünk. Néha már Viktor is beszáll a dologba a maga kis módján.

Utána tornázunk, lazítunk, azt is nagyon szereti Manó, még nem volt olyan, hogy ne végig fülig ért volna a szája. 6 hetes kora óta minden este ez a menet.

Masszázs után fürdés, amit szintén nagyon szeret Viktor. Már "tanuljuk", hogy hol van a pocakja, a lába, karja.

Az öltözködés már nem ilyen vidám, sorra éneklem a Búj-búj zöldág, Libero reklámok és Süss fel nap strófáit.
Körülbelül háromnegyed kilencre vagyunk teljesen kész, akkor Apu felviszi és megvacsoráznak. Altatódal minden este van, mégpedig az Oroszlánkirályból a Látom én mi készül... kezdetű.
Evés után befordul Viktor a fal felé és elalszik.

Éjszakai sírás és egy reggeli kocogás

Nem megszokott módon Viktortól, éjjel felsírt. Ki kellett venni az ágyából kicsit megszeretgetni, csak úgy nyugodott meg. Még egyszer ébredt, akkor különösebb teendő nem volt vele, magától visszaaludt.

Reggel persze az volt az első dolgom, hogy megvizsgáltam, van-e második fogacska. És bizony igen, kocog a kiskanál, immáron két helyen is.

Az Epres Család

Kriszti is olvassa a naplómat, innen az ismeretség. Volt néhány hozzászólása a bejegyzéseimhez, aztán amikor eltörött a mellszívóm Ő volt, aki felajánlotta a sajátját, hogy ne apadjon el a tejem.
Már másnap találkoztunk velük, adták oda úgy nekem a mellszívót, hogy az életbe nem találkoztunk egymással.

A második találkozáskor mi láttuk vendégként az Epres Családot. Kriszti, Zoli és a kisfiúk Kristóf.
Kapott tőlük Viktor sok ruhát, könyvet és még egy rágókát is. A könyvek azóta is minden nap használva vannak, nagyon szereti őket Viktor.
Kristóf épp aznap tette meg stabilan az első lépéseit. Zsoltnak nagyon tetszik Kristóf. Csupa mosoly, kedvesség, és nem utolsó sorban nagyon értelmes is.
Kristóf Viktorral még nem igazán tudott játszani, viszont Chivassal igen.

A következő találkozáskor mi látogattuk meg Őket. Sajnos Zsolt nem tudott jönni, mert hétköznap dolgozik.
Két egész óra volt az út itthonról Csepelre. Végülis semmi extra nem történt az úton, két lépcsőzés, egy kedves nő, aki gratulált Viktorhoz, néhány kényelmes ember, akik odébb nem mennének, hogy azzal segítsenek legalább...
Az úton mindösszesen 15 percet aludt Viktor. A HÉV-en dumált, nevetgélt.

Amint odaértünk megebédeltek a fiúk, majd Viktort letettem aludni. Hamar elaludt, semmiféle problémát nem okozott neki más ágyában, más környezetben aludni, de ez már Edináéknál is bebizonyosodott.

Kristófot nagyon érdekelte Viktor. Még nem tudja a mozdulatait annyira koordinálni, így a símogatásból néha ütés lett, vagy épp szemkinyomás, de Viktort ez egy cseppet sem zavarta.

Természetesen a könyv volt Viktornak a sláger. Kriszti is mesélt neki, és Viktor is szórakoztatta magát egy kisvakondos könyvvel.

Játék után meguzsonnáztak a fiúk, majd indultunk sétálni. Két és fél órát sétáltunk a környéken. Kristóf szinte végig aludt, Viktor csak félórát, az idő hátrelevő részét beszélgetéssel és nézelődéssel töltötte.

Nap végén Apu jött értünk. Hazafelé végig beszélgettünk Viktorral, játszott a cumival és a tartójával.
Itthon annyira feldobott lett Viktor, úgy örült Nagyijának, mintha nem látta volna egy hétig.Kicsit játszottak, majd a szokásos esti teendőink következtek.

És innentől a minennapjaink :)

Eddig az archívumomból válogattam, mostantól a mindennapjainkat jegyzem le.

A mai napunk szuperjól indult. Szokott időben, azaz fél 8-kor kelt Viktor. Ölelgetés, peluscsere, reggeli, büfi, beszélgetés és egy kis játék... minden nap ez a menet. Valamikor 9 fele visszatettem az ágyába, gondoltam én is alszom vele együtt. Fél, maximum egy óra, amit ilyenkor tudok Viktorral együtt pihenni.
Gyanús volt nekem, hogy túl hosszan nagy a csend. Órát nem néztem, csak amikor Manó megszólalt. Alig hittem a szememnek, negyed 12 volt. Kicsit hallgattam, hogy miket beszél, majd felkeltünk. Csuda jó kedvvel ébredt. :)
Lejöttünk, de nem álltam neki takarítani, hanem játszani kezdtünk. Bejött Nagyija is, vele is beszélgettünk egy kicsit, majd készült is az edéd. Ma nem kapott Viktor főzeléket, csak tápszert. Ebéd után nem is akart aludni, így a pihenőszékbe tettem, és végeztem a dolgom. Közbe megjelent Ata is, egymást szórakoztatták Viktorral.
Nem is telt el sok idő, hazaért Apu is, de márment is tovább. Atával mentek pénzt kivenni. Nagyizott egy kicsit Viktor, illetve... egyszer csak oda került Chivas. (11 hónapos Labrador Retriever)
Addig helyezkedett, ameddig oda nem fészkelte magát Anyukám ölébe ő is.

A nagy barátkozás után nagybevásárlásra indultunk. Zsolt, Ata és mi Viktorral. Viktor az úton elszundított, közben mi kitárgyaltuk a magyar munkanélküliek helyzetét... Szóba került a kisebbség is, nagyon is egyetértünk mind a hárman.
A seggére vertünk 26.000 Ft-nak, viszont elég sokmindent sikerült venni. Húst, (csirkemell, csirkecomb, filézett comb, darált hús, pörkölt hús, egész comb és oldalas) mosószer (akciós volt, 7.5 litert vettünk 3.600 Ft-ért) téliszalámi, tej, 10 kiló cukor, 5 kiló liszt, tarhonya, tej, margarin, zöldségek, rizs, tojás, káposzta, olaj... és mittudomén még mi. Élelmiszerek. De legalább 2 hétig csak kenyeret kell venni.

Meguzsonnázott Viktor, (alma-répa-banán) majd szundizott egy kicsit. Apu (Zsolt az Apu...) Attilával tanult, én főztem, a többiek meg nem is tudom mit csináltak. Amikor felkelt Viktor Enikő játszott vele, Anyu pedig talán pihent...

Eltelt a mai nap is. Viktor nem nyűglődött annyit, mint az elmúlt napokban, viszont már látom a másik fogacskát. Ha nem ma éjjel, akkor holnap tuti előbújik a második fogacska is.

Holnap hosszú nap vár ránk. Megyünk egyik barátnőmékhez, akik Csepelen laknak. Gyakran tömegközlekedünk Viktorral, de HÉV-vel még soha nem utaztunk, ahogyan aluljárón se evickéltem még le a babakocsival.
Kristófnak (barátnőm kisfia, jövő héten lesz egy éves) vettünk egy bébigitárt, szép színes, mindenféle gombok vannak rajta, csörög, zörög, zenél. Nagyon jópofa dolgokat lehet kapni, azt hiszem az auchan termékeiből fogok Viktornak karácsonyra is vásárolni. Színes, nem törik és abszolút kornak megfelelő, fejlesztő játékok. Nem utolsó sorban nem is olyan drágák.

Az első fogacska

2010. október 18-án kibújt Viktor első fogacskája. Megnézni nem igazán engedte, viszont határozottan kocog. :)
Készülőben van a második fogacska is, már látni, de még nem tört át. Amikor vigyorog, már ott fehérlik valami.

Kis cimborám: Donát

Nem is tudom, talán 3 hónapos volt Viktor, amikor kaptam egy kedves levelet egy ismeretlentől, aki számára viszont én nem voltam ismeretlen. Mind végig olvasta a naplómat amit a babavárásról vezettem. Mint kiderült ugyan azok a problémák, aggályok gyötörtek bennünket. Edina kisfia Donát, 11 nappal idősebb Viktornál.

Néhány levélváltást követően megbeszéltük, hogy találkozunk. Ez a találkozás meg is történt augusztus végén.
A fiúk akkor még csak ismerkedtek. Donát szinte azonnal birtokba vette Viktor fülét, Viktor pedig megfogta Donát kezét.

Második találkozáskor már aktívabb volt a kétfiú kapcsolata. Beszélgettek is egymással, sőt, Donát alabdáját is odaadta Viktornak hadd nyálazza össze ő is.

Edina fantasztikus Anyuka, sokan példát vehetnének róla. Viktor is nagyon szereti Őt. Amikor Donát alszik, Edina Viktorral játszik. Manó nagyon felszabadult Edina környezetében, kacag rá, figyeli minden rezdülését.

Legutóbbi találkozáskor a fiúk nyűglődtek mind a ketten, de nem ám szinkronban, hanem amikor Donát nyűgös volt Viktor volt vigyori, aztán Donát kipihente magát és Viktor lett nyüglibéka.
Ettől függetlenül játszottak egy kicsit együtt.