Vendégségben Donátéknál

A mai nap megint vendégeskedtünk Viktor cimborájánál: Donátnál. Nem úgy jött össze az indulás, ahogy azt terveztem, mert Viktor délelőtti alvása kitolódott egy kicsit, viszont így alkalom nyílt arra, hogy a sport babakocsival menjünk, aminek a háttámlája annyira fektethető, amennyire a nagy babakocsiban megdöntöm a háttámlát. (a metróút 20 perc, azalatt nem számítottam alvásra, mivel kipihent volt amikor indultunk) Nagyon jó a babakocsi, szuper könnyű, szuperül mozgatható és úgy vettem észre kényelmes is Viktornak, ami elsődleges szempont.

Nagyon örült Donát az érkezésünknek, hatalmas mosollyal, sikítással és kacarászással üdvözölt bennünket.
Fantasztikus kisfiú, ő a kedvencem az ismert babák közül. Minden ismerős baba kedves nekem valamiért, de Donát kicsit közelebb áll hozzám.

Viktor is örült, bár ott volt Donát nagyija, aki számára ismeretlen volt, és egy gondolatnyi ideig görbült le a szája. Nem hiába, elértük ezt a kort is, lassan beköszönt a szeparációs félelem időszaka.
Viszont ez a félelem Edinával szemben nem tapasztalható. Viktor úgy fogadja, mintha nem is tudom milyen közeli rokonnal állna szemben. Azt kell mondjam, Viktor kedvenc ismerőse Edina.

De most ne Edináról beszéljünk, hanem Cimboráról. Cimbi nagyon sokat változott, hihetetlen mennyire ügyes!
Donát kúszik, játszik, dumál, forog, bejárja a lakást, rengeteget eszik és olyan értelmesen néz, amilyen értelmet  rajta kívül kb. egy ennyi idős gyerek szemében látok. (nevezetesen ez az egy a kisfiam)

Viktor természetesen, mint mindig nagyon jólérezte magát. Játszott, mesét olvasott, és olvastatott, megkóstolta a játékokat, pózolt a fényképezéshez. A mai meseadagját a Török és a tehenek és az Iciri-piciri töltötte ki. Ezeket a meséket tőlem még csak hallotta, kép nem volt hozzá.

Aludni nem nagyon akaródzott neki, mindenáron köztünk szeretett volna lenni. Egye fene, odavittük magunkhoz, amikor ebédeltünk. Egy ideig csak nézett, majd elnyomta az álom. A szokásos idejét aludta meg az etetőszékben. (az etetőszék majdnem vízszintesig dönthető) Rendkívül jókedvűen ébredt.

Viktor és Donát egyre különbözőbbek. Viktor nagyon nyílt, közvetlenül érdeklődő, Donát viszont távolról barátkozik. Már most betartja a 3 lépés, azaz kúszás távolságot. Egy valami azért közelebb csalogatta Viktorhoz, mégpedig a kaja.
Viktor az ölemben ülve kiszúrta a tápszeres dobozt, elkezdett vele játszani. Ezt észrevette Donát, és bár alaposan megfontolva, de egyre közelebb és közelebb kúszott Viktorhoz. A dobozt akarta. Jó sokáig ment a huzavona, egyszer egyik, máskor másik fiú kaparintotta meg a kincset.

Izgalomból is jutott a mai napra, Donát joggal mondhatná: "Velem mindig történik valami".

Kora este megérkezett Zsolt is. Edina rögtön lekenyerezte kenyérrel, kolbásszal, sajttal, libazsírral, paradicsommal és lilahagymával, egyszóval csupa olyan dologgal, ami Zsolt kedvence. A fiúk akkorra már végeztek az uzsonnával. Viktor az etetőszékben, Donát a pihenőszékben csücsültek. Edina Zsoltot ugrálta körül, én pedig csak tettem vettem. A fiúk szuperul elbeszélgettek egymással, egyszer csak csönd, majd Zsolt ugrik, majd mi is Edinával. Donát eltűnt, mégpedig egy virágcserép alá. A pocakján a cserép, a fején pedig a virág és a virágföld landolt. Kihámoztuk Donátot a virágok közül, majd nyugtáztuk, kutya baja. Egy adag föld és pár kósza levél fejecskére, a pofira és a ruhácskára, más szerencsére nem történt.

A nagy ijedtségre egy kicsit még angoloztak a fiúk, majd indultunk haza.