Különleges kapcsolatuk még pocaklakó korukban kezdődött, hiszen Anyukája Zsu egy héttel volt idősebb babaváró, mint én Viktorral. Hasonló időben mozdultak meg, hasonlóképp reagáltak a frontokra, így én már akkor tudtam, ez a kislány bizony különleges. Ugyan olyan nyugodt, kiegyensúlyozott és csupamosoly, mint Vackor.
Először nyár végén találkozott a két Viki egymással. (Viktort csak ebben a különleges helyzetben Vikizem, máskülönben a hideg futkos a hátamon tőle)
Akkor még Viki udvarolt Viktornak, Manót jobban érdekelték az autók. Kicsit kétségbe is estem majdnem... hogy az én fiam udvaroltat magának, hiszen ez nem így való! :)
Ahogy nő a két Viki, úgy egyre aktívabb, így a találkozáskor is jobban tudnak egymással mit kezdeni.
Viktor mindenáron Vikit akarta, Viki pedig huncutul mosolygott Viktorra, bár szegény nagyon fáradt volt.
A kedvenc képem, ami tükrözi Viki és Viktor aktuális állapotát is. Szeretjük Vikit és az Anyuját is, reméljük tartós lesz a barátság.
Imádlak titeket!
VálaszTörlés