Bodó Viki

Itt az ideje beszélni egy kicsit Bodó Vikiről, aki Viktor legelső barátnője.
Különleges kapcsolatuk még pocaklakó korukban kezdődött, hiszen Anyukája Zsu egy héttel volt idősebb babaváró, mint én Viktorral. Hasonló időben mozdultak meg, hasonlóképp reagáltak a frontokra, így én már akkor tudtam, ez a kislány bizony különleges. Ugyan olyan nyugodt, kiegyensúlyozott és csupamosoly, mint Vackor.

Először nyár végén találkozott a két Viki egymással. (Viktort csak ebben a különleges helyzetben Vikizem, máskülönben a hideg futkos a hátamon tőle)
Akkor még Viki udvarolt Viktornak, Manót jobban érdekelték az autók. Kicsit kétségbe is estem majdnem... hogy az én fiam udvaroltat magának, hiszen ez nem így való! :)

Második találkozáskor márViktor is érdeklődött egy kicsit... még mindig nem volt az igazi, így meg kellett beszélni Viktorral, hogy bizony, ha tetszik neki egy kislány, akkor ne várja el, hogy udvaroljanak neki, hanem igenis lépjen a tettek mezejére! Jót aludtak együtt, mi Zsuvalpedig jót beszélgettünk!

Ahogy nő a két Viki, úgy egyre aktívabb, így a találkozáskor is jobban tudnak egymással mit kezdeni.

Viktor mindenáron Vikit akarta, Viki pedig huncutul mosolygott Viktorra, bár szegény nagyon fáradt volt.

A kedvenc képem, ami tükrözi Viki és Viktor aktuális állapotát is. Szeretjük Vikit és az Anyuját is, reméljük tartós lesz a barátság.



Az én igazi nagynéném: Hédi

Viktornak van ám mégegy nagynénije, akit én nagyon szeretek, és úgy vettem észre Viktor is. Ő pedig nem más, mint Hédi.

Hédi Apukám legkisebb lánya, azaz Atabátya, Lány és az én (kis)testvérem.

Ma találkozott családunk két legfiatalabb tagja. Első pillanattól kezdve nagyon tetszett Viktornak Hédi, egy pillanatig nem zavarta, hogy Ő cipelte a fiatal úr sejhaját ide-oda.

Meg kell hogy mondjam, Hédi nagyon ügyesen és aranyosan bánik Viktorral. Igazi szuper jó nagynéni!

Először perecet adott Vackornak, majd játszani indultak. Az üres ásványvizes üveg nagyon jó mókának bizonyult, majd amikor ezt megúnta Viktor, jöhetett a jól bevált takarítás.

Hédi bevezette a seprű és a lapát helyes felhasználásának rejtelmeibe, ám ez Vackort egy kicsit sem hatotta meg. Azt tette, amit mindig is szokott: rágta az eszközöket.

Rágás közben Robinson Cruose világába is elkalauzolta Manót...

  

Miután "kitakarítottak", Hédi a telefonján mutatott Viktornak képeket. Ez is nagyon tetszett neki, szeret minden olyan dolgot, amin gombok vannak.

Az újdonságok sora kimeríthetetlen volt. Képnézegetés után egy repülőt kapott Viktor, amit természetesen alaposan meg is rágott.

Hamar eltelt a délután. Viktor annyira jól érezte magát, hogy mire kiértünk a sarokra, el is aludt, és egész úton dolgozta fel Hédi által nyújtott élményeket.

Amint jobb idő lesz, könnyebb lesz jönni-menni, remélem alkalom nyílik arra, hogy ismét találkozzon a két legfiatalabb egymással.

Szorgos népünk győzni fog!

Ebben a fejezetben a házimunkákról fogok beszámolni. Viktor egész pici kora óta segít nekem a háztartásban.
Először a főzésben mutatta meg sokoldalúságát, ő volt a kis kukta. Legtöbbször ez lett a vége:

Ahogy cseperedett, egyre aktívabban részt tudott venni a munkában Viktor. Leginkább a szárított fűszerek, zöldségek összerázogatása, és szaglászása volt a fő feladata.   Az is kiderült, hogy a sárgarépa illatát kedveli, a paszternák illatát nem, a vaníliás cukor édes, és a citrom fanyar. 

Amióta tud kúszni, azóta ő maga jön ki velem a konyhába. Ritkán elterelődik a figyelme, de oda se neki, az a fontos, hogy segít.

Nem csak a konyhában segít Viktor, hanem a takarításban is. A porszívó, ami legjobban tetszik neki. Nem elég, hogy jól fogható, finom, de még szívni is tud, ami nagyon vicces.

Előre a kezedet, utána hátra... előre a lábadat, utána rázzad...

Ha nem is ilyen faramuci módon, de mászik Viktor! Hivatalosan a mai nap indult meg előre. Ügyesen pakolgatja előre a kezét és a lábacskáját is, felváltva, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Sokáig edzett, meg kell hogy mondjam, már hosszú hetek óta ringatja a popsiját előre-hátra, de haladni nem igazán volt kedve. A jól bevált kúszás bőven elég volt neki, hogy elérje amit szeretne.

A ringatás és a négykézlábazás eredménye először az ülés volt. Bárhol, bármikor felül, nagyon tetszik neki a dolog.

Az ülést követte a feltérdelés...

És a mai nap fénypontja a mászás. Nehéz volt, nagyon nehéz elcsípni, de mondhatni sikerült megörökíteni Viktor első mászós lépéseit.

... egy kis dombra lecsöcsücsülünk, csüccs!

Erik

Erik egy nagyon aranyos kisfiú, anyukástul, mindenestül. Három egész nap van a fiúk között, és a véletlennek köszönhetően ugyan abban a kórházban, ugyan annál az orvosnál születtek szemünk fényei. Erik valamiért nagyon kedves számomra, ahogyan az anyukája is, Anna.

Már többször találkoztunk, de most a hideg idő miatt kénytelenek vagyunk lakásba kényszerülni, és ott összehozni ezeket a találkozókat.
Másodjára látogattunk el Erikhez és Annához.

Már első alkalommal is úgy tűnt, hogy tetszenek egymásnak a fiúk. Erik örömmel látta vendégül Viktort, Viktor pedig örült, hogy ilyen helyes kis barátra lelt. Itt még nem tudtak kúszni se a fiúk, mégis ügyesen megoldották, hogy együtt játszhassanak.

A második látogatásunk most, Viktor nyolcadik hófordulóján történt. Erik ugyan olyan nagy szeretettel fogadta kis barátját, és természetesen Viktor is nagyon örült, hogy meglátogattuk Őket.
A múltkori alkalommal ellentétben egy perc megállás nem volt. Viktor kúszik, Erik mászik, és bizony, volt, hogy egyikük kergette a másikat, vagy mi a fiúkat.

Azt kell hogy mondjam, eléggé mimóza kisfiam van. Erik megnézegette Vackor pofiját, jól megcsipkedte, erre Ő olyan keserves sírásba tört ki, hogy azt hittem meg se tudjuk vígasztalni. Na azért néhány puszival sikerült, de onnantól kezdve kicsit jobban résen volt Viktor.
Végülis hamar feloldódott, indulhatott a játék!

Először is segítettek megfőzni az ebédet...

 Majd be is falták az isteni finom krumplifőzeléket...

Ebéd után játék következett. Viktor folyton azt a játékot nézte ki magának, amivel Erik szeretett volna játszani.

Erik megmutatta Viktornak, hogyan kell mászni. Viktor lelkesen figyelte, ám de a popsiringatáson kívül nem nagyon jutott előbbre, pedig már nem kell sok ahhoz, hogy Vackor is meginduljon négykézláb.

A nagy játékvadászatra és tornára inni kellett, nagyon megszomjaztak a fiúk.



A barátok jót játszottak, mi jót beszélgettünk, sütiztünk, forralt boroztunk, kóláztunk... és persze rengeteg fényképet készítettünk! Remélem mielőbb találkozunk Erikkel és Annával!

Barátom!

Chivasról már esett szó, és szerintem még fog is egy párszor.

(Ha csak nem játssza el, amit ma megtett, ugyanis elszökött. Ata találta meg a Rákosi úton, épp vetődött ki az autó elé... Atának se kellett több, kiugrott a kocsi elé, inkább őt gázolják el, mint a kutyát. Senkinek nem lett baja.)

Tehát egyre nagyobb a barátság Viktor és Chivas közt. Hosszú-hosszú perceket képesek így eljátszani kettesben.

Vackornak mindig Chivas labdája kell, azonban ezt a lakli nem hagyja "szó" nélkül.

Mégis nagyon türelmes, bármit megenged Viktornak...

Íme mozgásban is megmutatom, hogyan játszik a két legfiatalabb együtt:

Vackor

Gyakran hívjuk így Viktort, ennek pedig oka van. Sokat piszén piszézünk az orrunkkkal, nagyon szereti, és egy ilyen alkalommal megkérdeztem Tőle: "Te vagy egy piszénpisze?" Nagyon tetszett Viktornak, hangosan kacagott, így nem volt mit tenni, megkerestem a Vackor az első bében című mesét, és meghallgattuk.

A siker óriási volt. Bár még hosszú neki, de szereti hallgatni, ahogy most már én mesélem a Piszén pisze kölyökmackó történetét, és azóta már Viktor egy elsőbés Vackor, a piszénpisze kölyökmackó.

Hol volt, hol nem, messze-messze, volt egy boglyos, lompos, loncsos és bozontos, Vackor nevű kicsi medve. Nem is medve, csak egy apró loncsos, lompos és bozontos piszén pisze kölyökmackó.

Igen kedves medvebocs volt, de nagy bibi volt vele, állandóan csavargáson járt a nagy mackó esze. Ezért otthon fülön kapták, egy szép napon fülöncsípték, azzal óvódába adták.

Hej, óvóda, óvóda, fényes volt az ablaka, tágas volt az ajtaja, de szép tiszta minden terme, zsibongott sok gyerek benne. Az volt még csak kacsalábon forgó ékes palota!

Hej, óvóda, óvoda, de sok gyerek járt oda! Katona Anna egy, Varga Bence kettő, Pór Jutka három, Fazekas Marci négy, Fazekas Eszter öt, Domokos Matyi hat, Vas Pista hét, Benkő Gyöngyi nyolc, Fodor Dávid kilenc, Kovács Vicu tíz. Tíz tíz, tiszta víz, sok gyerek, sok cseprő apró, és közöttük az a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszénpisze kölyökmackó.

Mennyi játék! Hogy soroljam? Ahány csudás játék volt ott, hogy ha sorolni akarnám, nem is volna annyi ujjam.

Ott tanult meg játszani, mert addig csak fára mászott, barlangokban bújócskázott, bundájára nem vigyázott.

Addig nagy igyekezettel, szörnyű kedvvel próbált Vackor, ama boglyos, lompos, loncsos és bozontos bundájának ártani. Hát jól tette apja Mackor, és anyja Mackorné asszony, hogy a híres piszén piszét kezdte ráncba rántani. Használt neki mondhatom, használt az a fényességes kacsalábon pergő, forgó, gyönggyel ékes óvóda, igen nagyon!

Mert a mézet nem szerette, megszerettették vele... mert nem tudott jól játszani, szólt neki Domokos Matyi. Szólván szólt a jó Domokos: "édes kis Vackor, gyere, megtanítlak játszani én, mert nagyon játékos vagyok én, fő-fő játékos vagyok én. De amire megtanítlak, nem amolyan durr bele. És mivel ő piszesége sose látott kanalat, meg kellett tanuljon enni, és a szép evésben senki olyan gyorsan nem haladt!

Meg mászhatnékja volt mindig, mászott az asztal alatt. Asztal alól brummogot, hó-hahó-hahó-hahó, fára mászni vóna jó! Volt napos vagy hatvanhaszor, és bizony akkor volt a legboldogabb Vackor, mert addig még azt se tudta hogy milyen is a hajó. Elvitték a balatonra egy csöpp nyári vigalomra. Gázolt is a hullámokba, orra előtt egy vitorla, fehéren zengett habosba. Ő meg csak azt kiáltozta: a mackónak ez való!

Szóval, hogy a szót ne csűrjem, iképp soká ne csavarjam, ott az öreg óvódában, ama fényes palotában víg élet folyt szakadatlan. Hanem... vége lett. Örök életében senki csak óvódás nem lehet. Akik hatévesek lettek, nem kaptak tovább helyet. Hát egy szép napon elhagyták sokan ama fényességes, vígasságos termeket. Társaikat kezet fogtak, iskolába iratkoztak. A Kökörcsin utca végén áll egy híres iskola. Óvódás korból kinővén, ment piszén piszénk oda. Első bébe ment az apró, oda ám, az a csöpp boglyos, lompos, loncsos és bozontos piszén pisze kölyökmackó. Rikogatva akkor, iskolás lett Vackor!

Viktor és a reklámok

Nem nagyon szeretjük ha Viktor nézi a tv-t, hiszen nem egy készüléknek szültem, bár kétségtelen, a későbbiekben jó szolgálatot tenne... Tehát igyekszünk nem direktbe a televízió elé ültetni, azonban kikerülhetetlen, hogy este, amikor együtt van a család, ne legyen bekapcsolva a tévé.

Megfigyeltük, hogy Viktor a reklámokat igencsak kedveli. Nem figyeli sem a mesét, sem a filmeket, sem pedig a híradót, azonban amint reklám van, azonnal megáll a világ, és a tévé-re tapad.

Egyik nap sikerült ezt megörökíteni.

Nagyon érdekes a lego, sok-sok szín, szuper hangja van, amikor összecsapja, és nem utolsó sorban isteni finom is.

És akkor egyszer csak reklám következett:

Tehát a legifjabb korosztálynál működik, figyelemfelkeltő, elgondolkodtató, talán még vicces is a reklám. Reméljük, nem fog a média befolyásoltsága alá kerülni Viktor, és jobban fogja szeretni a normális, tanulságos meséket.

... mindez persze rajtunk múlik...

BÚÉK

Elérkezett az év utolsó napja. Itthon hagyomány, hogy nagy bulit csapunk, amiből természetesen Viktor se maradhatott ki. Erősítő, mikrofon, karaoke, kedvenc dalok, pogácsa, szendvicsek, és egy kis itóka is előkerül ilyenkor.

Viktornak nagyon tetszett a zene, az éneklés, sőt, még a hangzavar ellen se tiltakozott. Bemutatót is tartott nekünk, a Paff a bűvös sárkány-t "énekelte".

A tánc különösen tetszett Viktornak. (naná, hiszen ringatva volt a popsija)

A bulit öleléssel és puszikkal jutalmazta Vackor.



Fürdés előtt még egy kis Chivas dögönyözés volt, amibe beszálltak a többiek is.

Annyira feldobott volt Viktor, hogy öltözködékor előtt hatalmas kacagást rendezett le. Nagyija volt a kiszemelt, elég volt csak ránéznie, már hangosan kacagni kezdett.

Fürdés után, kicsit később, mint szokott ment a tollasbálba Viktor. Hamar elaludt, és reggelig húzta a lóbőrt. Nem zavarta a mulatozás, se az éneklés, se a petárdázás, átaludta Szilveszter éjszakáját.

Reggel kipihenten, csuda jókedvvel ébredt. Örülök, hogy ilyen szuper kisfiam van!