Mivel túl hosszú volt ez a 10 hét mindenki számára, mi is kiutaztunk Apuhoz egy hosszú hétvégére. Ata is velünk tartott, mint Kereszt apu.
Hajnalban indultunk, Viktor nagyon nehezen tért magához.
A reptéren már nem volt probléma. Teljesen lenyűgözték a repülők. Már hetekkel előtte beszélgettünk róla, hogy fogunk repülővel menni.
Mivel már elért egy bizonyos nagyságot, és volt hely is a repülőn, utazhatott külön széken, mint a nagyok. (csak a cumi árulkodik arról, hogy ő még nem is olyan nagyfiú)
Apu már várt bennünket a reptéren. Viktor egy macit kapott tőle ajándékba. Alig pár percen belül úgy viselkedett Viktor, mintha Apukája el se ment volna, csak 2 napra.
Dánia megismerését a tengerparttal kezdtük. Odafele megálltunk fagyizni. Viktor nagyon szereti a fagylaltot, és bár kissé még maszatosan eszik...
Ata megmutatta hol vannak a hajók...
Apuval pedig modellt álltak hogy le tudjam fényképezni őket.
Másnap Svédországba kirándultunk. Egy hatalmas hajóval utaztunk át a tengeren. Erre a hajóra még kamionok is felmehettek, akkora volt.
Viktort teljesen lenyűgözte a hajókázás. Kézről-kézre ment, minden szemszögből tapasztalnia kellett milyen jó dolga van.
Svédországban megmásztunk egy hatalmas várat, aminek nagy részét Viktor saját lábon tett meg.
Visszaérve a szálláshelyre Viktorban még ennyi energia volt, hogy kitakarított...
... majd segített Apunak kijavítani a nagyfiúk naplóját is.
Jókat evett Viktor, nagyon megszerette pl. az eperlekváros kenyeret, különféle süteményeket. Volt móka, kacagás.
Itt nem tudom mire gondolhatott, hogy nagyon édes. :)
Esti fürdés előtt sikerült róla egy popsis képet készíteni, ami hűen tükrözi, hogy elveszett az a babaforma, ami az első 1 évben volt jellemző Viktorra.
Apu altatta minden este, nyugodt, pihentető éjszakái voltak.
Utolsó nap Koppenhágában kirándultunk. Ott van a világ leghosszabb sétálóutcája. Ebédeltünk, sétáltunk, vásároltunk, sőt, a chanal tours hajóval is megnéztük a várost. Ott más fáradt volt Viktor, hisztizett, nem bírt magával. Hol sírt, hol kacagott... mi pedig csak nevettünk, hogy ilyen nem létezik.
Sajnos nagyon hamar eltelt a hétvége, mire észbekaptunk már hazafelé repültünk.
Köszönjük Apu ezt a felejthetetlen hétvégét, reméljük, már Viktor is fog egy-két dologra nyomokban emlékezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése