Amikor még a pocakban lakott Viktor, nagyon sokat gondolkodtam azon, hogyan fogom vele megszerettetni az "olvasást", a könyveket. Nagyija azt mondta, majd meglátom, semmi extra erőfeszítés nem kell hozzá...
... és igaza lett. Viktor egészen pici korától imád képeskönyveket nézegetni. ( a képeken nincs 3 hónapos sem)
Amikor nagyobbacska lett, már egyedül is szívesen nézegette a mesekönyvet, sokszor hosszú perceken át elvolt vele.
Amióta nagyfiú, azóta nem csak itthon olvasunk, hanem ha lehetőség adódik, elmegyünk könyvesboltba mesekönyvet nézegetni. Itt akár órákat is elvan már Viktor.
Minden reggel 2-3 mesekönyvet kiolvasunk. Pl. a Laci és az oroszlánt már végighallgatja, az Annipanni, hull a hó!-t is, és vannak bizonyos történetek, amiknek csak a képeit nézegetjük.
És egy aranyos történet mostanság: Diavetíteni akartunk Viktornak, érdeklődve figyelte, hogy mi készülődik. Befűztük, majd leoltottuk a villanyt, elmondtam mi fog történni. "Viktor, most anyu mesélni fog neked, először a Boribont mondom el." Abban a pillanatban felpattant Viktor, többet rá se nézett a falra, ment oda a könyvespolcához, és addig nem nyugodott, ameddig le nem vettem a polcról Boribont, és el nem meséltem neki.
Örülök, hogy Viktornak a mese nem a televízióból érkezik, hanem a mesekönyvből!
