Viktor jár!

Két harcsaszájú, picike jószág,
butácska, édes gyermektopán,
tétova-együgyü, tündéri nesszel
most tipeg által egy ócska szobán.


Ébred a szívem, játékos kedve,
elborít hófehér virágeső.
Amikor látom, a kacagásom
hangosan, édesen csapkod elő.
Sok régi holmin, szürke íráson
úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
s én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
- Tip-top. Megindult. VIKTOROM JÁR!