Búvárbéka

Viktor úszás iránti imádata nem hagyott alább annak ellenére sem, hogy most már komoly feladatokat kell megoldania víz fölött, és víz alatt is.

Vackor imádja a vizet, szereti Timi nénit az oktatót, imádja a játékokat, imád fröcskölni, csapkodni, sőt, még a merülést is szereti.

Mint említettem, különféle feladatokat kell megoldani, mint pl. kimászni a medence partjára...

Egyensúlyozni, amikor Apu felemeli a magasba...

És persze merülni is. Nagyon ügyes Viktor, mert már amikor meghallja azt a szót hogy: merülés! vesz egy mély levegőt és behunyja a szemét.

Nagyon jót tesz Viktornak az úszás, hiszem, hogy ellenállóbbá, edzettebbé, egészségesebbé teszi eme mozgásforma, és nem utolsó sorban, élvezi is.

A szomszéd fűje mindig zöldebb...

Tarja a mondás. Véleményem szerint ez a mondás nagyon is jellemző a 9-10 hónapos korosztályra.

Donát és Viktor ezt teljes mértékben alátámasztották találkozásukkor.

Először a kisautót szemelték ki mind a ketten...

Az autózás után a beülős játék/cumi/labda kellett mind a két fiúnak.

Miután Viktor is és Donát is megszerezte amit akar, indultak tovább játszani.

A másik labda/telefon megszerzése lett a következő cél. Viktor labdát szerzett, de ezt Donát kiszúrta, szerette volna megkaparintani. Viktor nem adta, Donát új játék után nézett, mégpedig egy zenélő telefont kezdett nyomkodni. Viktor persze rögvest azután kezdett érdeklődni.

A játékok sora kifogyhatatlan volt... Edina, Donát Anyukája megmutatta, hogy Donát mit kap névnapjára. Viktornak nagyon tetszett, ám ezt Donát nem hagyta szó nélkü...

Természetesen amikor Donát teázni szeretett volna, Viktor ott volt, és nem hagyta. Edina végül igazságot tett, mind két fiú kapott teát.

Azért volt olyan dolog, amin könnyedén meg tudtak egyezni, és még jól is érezték magukat!

Éljen az ifjú pár!

Viktor elmondhatja, kilenc hónapos volt, amikor először meghívták egy esküvőre. Természetesen eleget tettünk a meghívásnak, és elmentünk Rozi és Norbi esküvőjére.

Első utunk a 19.kerületi Polgármesteri Hivatalba vezetett.  

(ez számomra különleges hely, Nagyim, Viktor Dédinagyija ott dolgozott hosszúéveken keresztül)

Viktor példamutató módon végigülte csöndben a házasságkötést, figyelte a körülötte zahló eseményeket.

Miután Rozi és Norbi összeházasodtak, az épület előtt rizzsel szórta meg a násznép az ifjú párt. Természetesen Viktor se maradhatott ki mindebből.

A házasságkötés után következett a vacsora.

Donát barátjától kapott kölcsön Vackor egy etetőszéket, így velünk együtt le tudott ülni az asztalhoz anélkül, hogy bárkinek kényelmetlen lett volna.

Habzsidőzsi következett. Viktor evett: krumplit, húst, krumplipürét, rántott karfiolt, kenyeret. Utóbbival igen jól elvolt, ésnem utolsó sorban önállóan is tudta enni.

A nap fénypontja számára a torta volt. Feketeerdő, habos, krémes...

Úgy tátogott, mint egy kis fióka.

Eltelt a nap, indultunk haza. Viktor nagyon elfáradt, nagyon jól érezte magát, és természetesen mi is!

Újabb mérföldkő az életkorban: 9 hónapos

9 hónapos lett az Életem. :)

Háromhavonta írok Viktorról egy "összefoglalót" hogy miket csinál, mit tud, hol tart.

• Kúszik
• Mászik
• Ül
• Feláll, kapaszkodva áll
• Lépcsőre felmászik
• Tárgyakkal "dobolással" és szájbavétellel ismerkedik
• Kommunikációt kezdeményez
• Sikongat, brümmög, indiános hangot ad
• Amiket mond: NEM! Dá-dá, ma-ma, te-te, de-de, ba-ba stb, A szótagokat nem adekvátan mondja, a nem-et már igen.
• Idegenektől nem fél, bár egyre tartózkodóbb
• Aki szimpatikus neki, azokra mosolyog
• Sírással 1-2 embert tüntet csak ki (azok a személyek nyilván azt gondolják, hogy Viktor sír az emberektől, és ha nem vagyok ott szorong, holott ez a legkevéssé sem jellemző)
• A gyerekekkel nagyon barátkozó, játékot kezdeményez
• Szeret úszni
• Nagyon jó napirendet alakítottunk ki együttesen, ha abból kizökken sincs semmi baja, alkalmazkodik az új és váratlan helyzetekhez
• Figyelme direkt módon 5-10 percre leköthető (tevékenységtől függően)
• Szereti a képeskönyvet
• A családtagokra megnevezéskor ránéz (pl. hol van Apu? Viktor megkeresi a szemével, mosolyog ha megtalálta)
• Szem-kéz koordinációja korának megfelelő
• Finommotorikája koránál fejlettebb, sokszor már két ujjal fog
• Kifejezi magát, mások számára érthető módon (temrészetesen akivel két-háromhetente találkozik, azok számára nem minidg egyértelműek a jelzései)
• Problémamegoldó képessége egyre fejlettebb szinten van (ha a járókába be akar venni egy tárgyat ami hosszúkás, akkor megpróbálja bevenni, azonban felismeri, hogy úgy nem fér be, megfordítja, függőlegessé állítja és beveszi)
• Egyszerű utasításokat megért: gyere ide, add ide, nem, nyisd ki a szád
• Szilárdat, darabosat is eszik
• Szívesen és ügyesen iszik pohárból (segítséggel)
• Egyelőre dominánsabb a bal keze
• Dobozból ki és be is pakol
• Nagyon szereti az állatokat (Chivast egyik nap megetette kenyérrel, majd amikor elfogyott tépett neki egy viráglevelet és azzal kínálta meg)

Ami még nem megy és "elvárható" lenne:

• Nem tapsol
• Csak akkor integet ha kedve van (szerintem ebben a korban ez még elfogadható)
• Amikor valaki megkérdi, hogy "hol van Anyu?" nem néz rám

Ácsibácsi királybácsi!

Elérkezett az idő, Viktor felállt. Legelőször január 20-án mutatta be tudományát, akkor még csak Nagyiján kapaszkodva fel, majd rá pár napra, nevezetesen január 23-án a járókában is felkapaszkodott.

(én, mint gondos anyuka, természetesen kétségbe estem, hogy ez még nagyon korai, de nincs mit tenni, Viktor megállíthatatlan állás ügyben azóta is)

Az első próbálkozások egyike:

Azóta sokkal biztosabb lábakon áll. Már nem jelent gondot neki az sem, hogy Apukájával habos vizet csináljanak az esti fürdéshez...

És az sem, hogy egyszer csak megjelenjen az ágy végében és nagyon-nagyon örüljön: ismét sikerült felállnom!